Másnap reggel Shinichi már egész korán felkel, felöltözik, majd lemegy reggelizni. Útközben telefonon lebeszél egy-két dolgot, majd kocsiba ülve elindul a rendőrségre Megure felügyelőhöz.  Eközben Ran még nagyban alszik, szorosan ölelve a macit. Kilenc óra körül kezd ébredezni. Felkel, majd átöltözik. Egy farmer szoknya és egy fekete pántos felső mellett dönt, majd belebújva tutyijába és leindul a konyhába. Lent már nincs senki, a szülei már elmentek dolgozni. Gondolkozva ül le a konyha asztalhoz teát iszogatva, majd telefonját elővéve felhívja Sonokot.
- Igen?
- Szia, itt Ran. Mit csinálsz ma?
- Szia. Még nem tudom, miért?
- Nincs kedved eljönni velem megnézni a házat?
- De, szívesen. Ha egy húsz perc múlva ott vagyok, az jó?
- Tökéletes. Puszi.
- Puszi. – teszi le a telefont Sonoko, majd átöltözik. Eközben Ran befejezi a reggelit, majd felveszi a táskáját és a kulcsokat, majd kiindul.
- Szia Ran! – öleli meg Sonoko.
- Szia. – ölel vissza Ran – mizujs?
- Megvagyok, bevallom, kíváncsi vagyok. – mosolyog a lány, miközben beülnek Ran kocsijába.
- Hát én is. Nekem akkor nagyon tetszett.
- Na, és mesélj! Mi volt Shinichivel?
- Hát, tegnap elmentünk a Tropical Landbe. Jól éreztem magam, felültünk egy csomó dologra és lőtt nekem egy macit is. Annyira aranyos.
- Gondolom, most jól sikerült az este.
- Igen. Nagyon jól. – mosolyog Ran – képzeld… ma a Beika étteremben vacsorázunk…
- Várjunk csak. Nem oda hívott el egyszer téged, mikor volt az előadás?
- De igen. Azt hiszem, helyre akarja hozni az elrontott dolgokat… hiszen először a Tropical Land, most meg az étterem.
- De mit akarhat?
- Na, ez az, ami engem is érdekel. – mondja Ran, majd megáll a hídon.
- Ran, ez gyönyörű. – mondja csillogó szemekkel Sonoko.
- Egyszerűen mesés. – mosolyog Ran.  A ház szép barack színben pompázik, kétemeletes, és ahogy megyünk befele egy kövekkel kirakott út vezet a ház elé. A ház előtt egy szökőkút van, ami körül különböző virágok vannak. A ház felé vezető út mellett apró kis bokrok vannak, és arra lehet felmenni a lépcsőn a bejárathoz. Az úton, amin lehet befele jönni, oldalt pedig tuják vannak. Ran beljebb hajt és megáll a ház előtt, majd kiszállnak a kocsiból és körbenéznek.
- Mit nézzünk meg előbb? Ház vagy udvar? – kérdi Ran.
- Szerintem kezdjük kint. – mosolyog Sonoko, majd Ranba karolva elindulnak a kövezett úton hátrafele. Ahogy mennek, a tuják két oldalról ugyan úgy vannak, mint elől. Hamarosan elérnek a végéhez, ahol a kövekkel kirakott út kétfelé nyílik. Először balra mennek a lányok. Ahogy sétálnak, találnak egy rózsalugast, ahol asztal és székek vannak kirakva, nem messze pedig egy hintaágy is található. Az udvar nagyon szépen meg van csinálva, apró kis virágok vannak, nagy terebélyes fenyőkkel díszítve. Kicsit hátrébb egy fából készült tároló található.
- Nem aprózták el… - mondja Sonoko.
- Hát nem, de a poén az egészben, hogy a kerti bútorok nem voltak ott.
- Igen?
- Aham, mikor voltam itt azok nem voltak ott. Szerintem Erik rendezkedett kicsit.
- Nem semmi. – indulnak visszafele és elmennek jobbra. Ott egy nagy medence található, körülötte napozó ágyakkal, asztalokkal, székekkel.  Ran és Sonoko elcsodálkozik, milyen jól meg van csinálva. Visszaindulnak és felmennek a lépcsőn, majd belépnek a házba. Egy előszobában találják magukat, ami fehér színű, van ott cipőszekrény, fogas és egy tükör is. Oldalt esernyőtartó és pár szék is, amire le lehet ülni. Ahogy beljebb mennek, a nappaliban találják magukat. A nappali szépen be van rendezve és a színe is kellemes narancssárgás. Ülőgarnitúra, fotelek. Tv állvány, ami alatt van egy DVD lejátszó is. Mellette pedig egy sorban sorakoznak a különböző filmek. Van egy üveg asztal is középen. Jobb oldalon van két ajtó is, az egyik a konyhát a másik pedig az étkezőt rejti. Bal oldalt pedig két másik ajtó van, az egyik dolgozó szobát rejti, míg a másik egy kétszárnyú ajtó. Oldalt van a lépcső, ami felvezet az emeletre. A lányok először a konyhát nézik meg. A konyhában a piros szín a dominánsabb, a konyhaszekrények is pirosak. Az étkező színe harmonizál a konyháéval, ott is piros a domináns szín, a székek is pirosak, az asztalon pedig vörös asztalterítő van, egy virággal a közepén. A lányok tovább indulnak, majd benéznek a dolgozó szobába is. Ott körbenézve inkább a barnás szín dominál. Nagyon jól el van rendezve. Elindulnak a kétszárnyú ajtóhoz.
- Szerinted? – kérdi Sonoko.
- Könyvtár? – kérdi Ran és benyitnak, majd döbbenten torpannak meg az ajtóban. – Te jó isten!
- Ahogy mondod… ez a ház gyönyörű, a kert, az udvar, a nappali, az étkező, és amit eddig megnéztünk… de ez a könyvtár… Ran ez hatalmas!
- Tudom. – mondja döbbenten a lány körbenézve. Rengeteg könyv sorakozik a polcokon betűrendben, kategóriák szerint rendezve. Még egy lépcső is van, ami felfele vezet. Az első szinten van egy asztal, székekkel, ahogy felmennek fent pedig szintén egy asztal található, bőr fotelekkel.
- Azt hiszem Shinichi imádni fogja a könyvtárat. – szólal meg Sonoko a könyveket nézve.
- Miért? – megy oda Ran.
- Sherlock Holmes össze története, minden krimi regény itt van… még olyanok is, amik már antiknak számítanak...
- Nem tudom kié lehetett ez a ház… - mondja halkan Ran.
- Én tudom. – hallanak egy hangot az ajtóból és odafordulnak.
- Jó napot. – köszönnek meglepődve a lányok.
- Jó napot. – mosolyog az ötvenes éveiben járó bácsi. – Ki vette meg a házat?
- Én. – lép előrébb Ran.
- Értem. – mosolyodik el az öreg bácsi – a nevem Yamato Watson és a ház már generációk óta a Watsonok tulajdona.
- Elnézést, de akkor hogy-hogy eladta? – kérdi Sonoko.
- Azért mert már nem tudtam mit kezdeni ezzel a nagy házzal és arra gondoltam, ha találok rá megfelelő embert, akkor annak eladom. Régebben láttalak itt téged Erikkel. A házat nézted és hallottam, ahogy azt mondtad ez álmaid háza. – mosolyog kedvesen Ranra. – Bevallom kicsit kutakodtam utánad és elégedett voltam. Így mikor Erik múlthéten felkeresett azonnal igent mondtam.
- Értem… ez a ház tényleg meseszép.  – mondja döbbenten Ran.
- Igen, sok munka volt vele, mindig újítgattuk. Egyedül a könyvtár maradt meg antiknak. Itt rengeteg régi könyv található. Antik könyvek is. Régi családi gyűjtemény.
- De ha családi gyűjtemény, akkor… - kezdi Ran, de Yamato a szavába vág.
- Megtartani? Nem kedveském. Nincs értelme, ez a ház szép nagy és van hely. Ahogy elnéztem szereted a könyveket. Igazából azért jöttem, hogy megnézzem, hogy minden rendben van-e.
- Értem és nagyon szépen köszönöm. Ez egy csodálatos ház. – mosolyog Ran, miközben odamennek Yamatohoz.
- Ugyan. Örülök, hogy egy ilyen fiatal hölgy vette meg. Bár remélem, nem egyedül van.
- Nem mondanám. – mosolyodik el Ran – van barátom.
- Aki remélhetőleg hamarosan már a férjed lesz. – nevet Sonoko.
- Sonoko!
- Értem. – mosolyog Yamato. – Kérlek, vigyázz a házra és a könyvtárra is. Bővítsétek a tartalmát, ha van rá időtök.
- Ígérem. – mosolyog Ran.
- Nos, én mentem is. Viszlát. – köszön el Yamato, majd kimegy a házból és lehet hallani, ahogy a kocsi elhajt.
- Érdekes volt a bácsi.
- Igen, szerintem is. – bólint Ran – menjünk fel az emeletre.
- Rendben. – bólint Sonoko, majd felmennek, és egy folyosón találják magukat. Oldalt van egy-két asztal virágokkal, még egy-két szék is található. Jobb oldalt négy, míg bal oldalt három ajtó található.
Ran és Sonoko megnézik a szobákat. Jobb oldalon két szoba és két fürdő található, míg a másik oldalon két hálószoba és egy fürdő. A lányok megnézik a szobákat, amik gyönyörűen vannak berendezve, majd elindulnak tovább és felmennek a második emeletre. Itt jobb oldalt található négy szoba, míg a baloldalon három. Jobb oldalt van három hálószoba, míg a negyedik szoba a fürdőt rejti. A másik oldalon, pedig az első szobában különböző hangszerek vannak. A következő szobában különböző dolgok vannak. Szekrények, kacatok. Az utolsó pedig megint egy fürdőt rejt. A lányok mosolyogva néznek körbe, majd vissza leindulnak.
- Tök jól be van rendezve a ház. Nincs is olyan nagy dolgod.
- Hát igen. – bólint Ran – de ez a ház egyszerűen meseszép.
- Jól döntöttél. – mosolyog Sonoko. – Szerintem Shinichinek is tetszeni fog.
- Biztos vagyok benne. – mosolyog Ran, miközben hallják a csengőt, így elindulnak ajtót nyitni. Az ajtóban egy negyvenes éveiben járó kedves nő áll.
- Molly! – kiált Ran és megöleli – hát te?
- Anyukád felhívott és elmondta, hogy megkaptad a Watson házat, így megkért, hogy jöjjek ide hozzád és kérdezzem meg, kell-e segítség. Olyan házvezetőnő szerűség lennék. – mosolyog.
- Ha nem gond neked, akkor én benne vagyok, az igazán jó lenne. – mosolyog Ran.
- Akkor megbeszélve. – mennek beljebb. – Mikor költöztök be?
- Nem tudom, szerintem majd holnap, még beszélek Shinichivel, hogy mi legyen…
- Értem. Szép nagy ez a ház. – néz körbe Molly. – most viszont mennem kell, majd telefonon egyeztetünk.
-  Rendben, köszi. – mosolyog Ran, és a távozó nő után néz.
- Nos, szereztél magadnak egy házvezető nőt. – nevet Sonoko – már csak egy szakács és egy sofőr kell. – nevet.
- Sonoko! – nevet Ran is, majd az órára pillant – hűha, jól elment az idő, már délután két óra van.
- Hát igen, elvoltunk. Menjünk valahova kajálni…
- Pizza?
- Tökéletes! – mondja Sonoko és elindulnak kifele, Ran bezárja az ajtót, majd beülnek a kocsiba és elindulnak. A nagykapu becsukódik mögöttük. Megállnak egy pizzériánál és bemennek. Rendelnek maguknak, majd egy asztalhoz ülnek.
- Amúgy tényleg komolyan gondoltam a szakácsot. Nálunk is van és nagyon nagy segítség. Amúgy a másodikon még lakhatnak is. Hiszen három szoba van.
- Igaz… - bólint, miközben kihozzák a pizzát és enni kezdenek. Miután végeztek az ebéddel, Ran hazavitte Sonokot, majd ő is hazament. Otthon még átnézte a ház terveit, majd egy papír akad a kezébe, amit az anyukája írt. Molly és egy férfi neve van ráírva, aki szakács. Gondol egyet és felhívja Shinichit és elmeséli neki a házat. Shinichi mosolyogva válaszolgat neki, és tetszenek neki az ötletek. Végül megbeszélik, hogy jó ötlet a szakács és a házvezető nő, hiszen a munkájuk miatt keveset lesznek otthon. Ran mosolyogva teszi le a telefont és elrendezi a dolgokat. Végül ledől pihenni egyet. Hét órakor Eri kelti a lányát, hogy ideje készülnie, mert este vacsorázik Shinichivel.  Ran felkel, és ruhái között kezd válogatni, elővesz egy fekete pántnélküli egybe ruhát, hozzá egy magas sarkút, majd elmegy zuhanyozni. Miután ezzel is megvan, felöltözik, a haját kibontja és megfésüli. Enyhe sminket rak az arcára. Egy bolerót még felvesz a ruhára, majd táskáját felvéve leindul. Lent Eri mosolyogva megdicséri, hogy jól néz ki. Eközben Ran felveszi a csörgő telefonját.
- Szia, kicsim. Sikerült végeznem, hamarosan ott vagyok érted. – mondja Shinichi miközben már indul kifele a kocsi felé.
- Szia, édes! Rendben van. – mosolyog Ran, majd leteszik a telefont. Hamarosan megérkezik Shinichi, Ran pedig mosolyogva nyit ajtót.
- Szia. – csókolja meg a fiút.
- Szia. - viszonozza – Gyönyörű vagy. Mehetünk?
- Köszönöm és Igen. – mosolyog Ran, majd beülnek a kocsiba és elindulnak. Útközben a házról beszélgetnek, Ran elmeséli, mennyire tetszik neki a ház. Shinichi mosolyogva hallgatja és megbeszélik, hogy holnap együtt is megnézik és elrendezik a dolgokat a költözéshez. Odaérnek az étteremhez, és elindulnak befele. Ran Shinichibe karol, miközben az asztalukhoz sétálnak. Beszélgetnek továbbra is, miközben rendelnek maguknak. Szóba kerül az is mikor először voltak itt.
- Remélem, most nem lesz semmi. – mosolyog Ran.
- Én is. - nevet Shinichi – bár ígérem, most nem tűnök el.
- Ajánlom is Tentei-san! – kacsint Ran – amúgy milyen volt az ügy?
- Bonyolult. Nem hittem volna, hogy lehet fokozni, de olyan alibikkel rukkoltak elő, hogy az elképesztő volt. – mondja Shinichi miközben esznek. Jókat nevetnek és beszélgetnek. A desszert után Shinichi hirtelen megkomolyodik.
- Bevallom őszintén, nem csak a vacsora miatt hívtalak el ma este… - kezd bele.
- Hanem? – kérdi halkan Ran és kíváncsian fürkészi a fiú szemét.
- Tudod, annak idején azért hoztalak el ide, hogy bevalljam, neked mit érzek, de aztán közbejött valami és ez nem sikerült. Aztán most már több mint egy hete sikerült mindent rendeznünk kettőnk között. Ran, nagyon régóta szeretlek téged és te vagy a legcsodálatosabb dolog az életemben. Nem szeretnék tovább várni, így is elég időt vesztegettem el. Úgy gondolom, nem korai a kérdés. – áll fel és a lány elé térdel – Ran Mouri, Hozzám jössz feleségül? – veszi elő a gyűrűs dobozt és nyitja fel a tetejét. A dobozban egy fehérarany gyűrű van, középen három kicsi gyémánttal. Ran döbbenten néz az előtte térdelő fiúra, miközben a vendégek feléjük fordulva várnak. Az itt dolgozóknak ismerős a jelenet, hiszen annak idején egy fiú pontosan itt kérte meg szerelme kezét…

De vajon… mi a válasz?

Folyt. Köv.

Naaaaa, mivel a házról a képeket hosszú lenne ide linkelgetni, így csináltam neki egy menüt ,,A ház” címmel. Ha érdekel titeket, akkor nézzétek meg.

Itt a kép a gyűrűről: http://farm4.static.flickr.com/3121/3247176557_d1d2c366d7.jpg