A buli után már vagy egy hét is eltelt. Shinichi és Ran kitűzték az esküvő időpontját, ami 2012. Május 19. lett. Az idő egyre jobban csak fogy, a tervezés pedig teljesen felemészti mind a két fél idejét. A lányok nagyon belevetették magukat a készülődésbe, a ruha, a torta, a díszlet. Közös megegyezés alapján az esküvő a ház kertjében lesz megtartva, hiszen az elég nagy is és természetesen gyönyörű. Rannak sikerült megtalálnia a tökéletes ruhát is. Mindenki tökéletesen meg van elégedve és szerencsére minden rendben is van. Ran mostanában sokszor érezte rosszul magát és elment doktorhoz is, aki érdekes eredménnyel fogadta. A kert hátsó részét már elkezdték díszíteni, a pavilon, a székek az asztalok is szépen el vannak helyezve. Az egész ház körül hatalmas sürgés-forgás van.  Persze az ifjú párról sem feledkezett meg senki. A lányok és fiúk külön-külön egy fantasztikus leány és legénybúcsút terveztek, persze más-más helyen.

Az esküvő előtti napon Rant már korán reggel elvitte Eri, hogy együtt reggelizzenek Kazuhaval, Sonokoval és Yukikoval. Egy egyszerű kis kávézót választottak a lányok, és mindenki rendelt magának kávét és valami reggelit. Reggelizés közben a mai napot tervezték.
- Először is elmehetnénk valahova kicsit vásárolgatni, az még senkinek nem ártott meg. – mosolyog Sonoko.
- Nekem tetszik az ötlet. Eri te mit gondolsz?
- Tetszik az ötlet Yukiko. – mosolyodik el a nő, majd Ran és Kazuha felé fordul. – Ti nektek is megfelel?
- Persze. – bólint egyszerre a két lány.
- Nah és Ran, várod már a holnapot?
- Hát persze Sonoko. – mosolyog. – annyira hihetetlen ez az egész. Végre minden rendben.
- Pedig nyugodtan elhiheted. A fiammal tökéletesen összeilletek.
- Köszi. – mosolyog Ran, Yukikora, majd miután a reggelivel végeztek, fizetnek és elindulnak a pláza felé. Kazuha és Sonoko mosolyogva vetik bele magukat a ruhaüzletek színes kínálatába, míg a két felnőtt mosolyogva nézegeti az ékszereket. Ran gondolkozva sétálgat, egyszer-egyszer megáll egy-két üzlet előtt, de nem megy be. Mindenki vásárol magának egy-két új ruhát, majd mivel a vásárlással sok időt eltöltöttek, így olyan három óra körül beülnek egyet enni az egyik gyorsétterembe. Miután itt is végeztek, visszamentek Erihez, ott átöltöztek és elindultak a klubba, ami direkt erre az alkalomra lett félig kisajátítva. Az este nagyon jól telik a lányoknál, a nagy meglepetés sem maradhat el Ran számára, három nagyon helyes srác tartott nekik Chippendale Showt. A lányoknál már egészen jó idő volt, így nevetve élvezték a srácok előadását.  Valamikor éjfél tájt még koccintottak az utolsó pohár pezsgővel, majd egymást átkarolva, nevetgélve indultak haza. Ran kivételesen otthon aludt a szüleinél.

Mikor korán reggel Ran elment, még Shinichi nagyban aludt. Nyolc óra körül kezdett ébredezni, lassan felöltözött, majd lement reggelizni. Tudta nagyon jól, hogy nincs értelme Rant keresnie, hisz tegnap mondta neki a lány, hogy a barátnőivel meg az anyukákkal vásárolgatni mennek, így Shinichi lazán helyet foglalt a tv előtt és a híradót nézve itta a kávéját. Az elmúlt pár hónapon gondolkozott azon, amik történtek. Mikor találkozott Jessicával, mikor sejtése lett arról, hogy a lány eltitkol valamit, a csókok, és persze mikor kiderült, hogy igaza volt. Aztán persze a randi, és a lánykérés.  Gondolataiból a telefon csörgése zavarta meg, áthajolva a kanapén felveszi a telefont.
- Tessék.
- Jó reggelt Kudo fiam. Van egy ügy, amit nem tudunk megoldani… esetleg bejönnél segíteni? – hallatszik a telefonból Megure felügyelő hangja.
- Hát persze, egy olyan fél óra és ott vagyok. – mondja Shinichi, majd leteszi a telefont és összeszedve a dolgait, felkapja a kocsi kulcsot, majd kocsiba ülve elindul a kapitányságra.

Eközben a kapitányságon…
- A célszemély hamarosan megérkezik. – jegyzi meg mosolyogva a felügyelő.
- Helyes. – bólint egyszerre Yusuke és Heiji.
- Jó kis alkotás lesz. – vigyorodik el Yusaku.
- Még szép. – jegyzi meg Kogoro is.
A kocsi szépen lassan fékezik le a kapitányság előtt, Shinichi gondolkozva tolja fel a napszemüvegét a fejére és megy be az épületbe, kicsit furcsának találja, hogy nem rohangál senki, mikor állítólag megoldhatatlan ügyük van, de hát mit is várhat az ember. Kopogás után benyit a felügyelő irodájába és meglepődve veszi észre az összegyűlteket.
- Hát ti?
- Csak nem gondoltad azt, hogy majd pont az utolsó szabad napodon dolgozni hívunk be? – kérdi Megure.
- Bevallom azt hittem. – jegyzi meg Shinichi.
- Hát tévedtél. – vigyorog Heiji – Kapjuk magunkat! Menjünk pizzázni, lassan dél lesz, aztán utána irány a bár! – indulnak kifele, Shinichi vigyorogva megy utánuk.  A pizzázás után, a bárban eliszogattak a srácok, beszélgettek, biliárdoztak. Később egy buliban is voltak, majd olyan hajnali egy körül mindenki elindult haza. Shinichi is kivételesen a szüleinél aludt.

És hogy mi történt, amíg a fiatalok szórakoztak? Hát, útközben sikerült kisebb balhét rendezni a pakolásnál, de szerencsére a munkások ügyesek voltak és mindent fantasztikusan elrendeztek, hogy holnap minden tökéletes legyen.

Mindenki egytől-egyik várta már a holnapi napot, ahol a két fiatal összeköti az életét örökre. Eljött az a nap is, mindenki megérte. A sok akadályt leküzdötték és sikeresen egymás mellett kötöttek ki.

Folyt.Köv.