Másnap reggel Ran kilenc óra körül kezdett ébredezni Shinichivel együtt. Mikor kinyitották a szemüket, döbbenten néztek egymásra, egész közel voltak egymáshoz és Ran feje a fiú mellkasán pihent.
- Bocsi. – pirul el a lány és gyorsan felül.
- Semmi baj Jess. – mosolyog Shinichi a lányra. – Mit csinálunk ma?
- Arra gondoltam körbenézhetnénk, megnéznék a nevezetességeket.
- Remek ötlet. – mosolyog a fiú, majd feláll, és a fürdőbe indul. Ran eközben átöltözik és vesz elő egy kistáskát és beleteszi a cuccait. Shinichi is kijön, átöltözve, majd leindulnak a hotel éttermébe és leülnek reggelizni. A reggeli végeztével elindulnak várost nézni. Sok látnivalót néznek meg Rómában. Szt. Péter Bazilika, Colosseum, Trevi-kút, Pantheon, Angyalvár, Szent Péter bazilika.  Éppen a Palatinus dombon járnak és nézik a csodálatos kilátás, mikor Ran pár gyanús embert vesz észre.
- Szerintem társaságunk lesz. – mondja halkan.
- Gondolod? – néz rá a fiú.
- Biztosan. – felel Jess és óvatosan kivesz két fegyvert, az egyiket Shinichinek adja. – Gondolom, tudsz lőni.
- Igen.
- Helyes. Ha azt mondom futás, akkor elfutunk a templom romjaihoz, hátulról fedezlek.
- Rendben. – felel a fiú és még egy darabig nézelődnek, majd kezdenek egyre kevesebben lenni.
- Futás! – mondja Ran, majd futni kezdenek, közben a feketeruhás alakok követik őket és folyamatosan lőnek rájuk. Ran ügyesen fedezi Shinichit, ám az egyik golyó eltalálja és a templom falának esik.
- Megvan az egyik. – hallatszik az egyik alak hangja és megindul Ran felé.
- Azt te csak hiszed! – mondja Ran és harcolni kezd kétköpenyes alakkal, míg a harmadik elindul Shinichi után. Ran nehezen mozog sebesült keze miatt, de jól helyt áll, és kiüti az egyik embert. Shinichi behúzódik a falhoz, majd vár. Mikor lépteket hall megszorítja a pisztolyt, majd kilépve a rejtekhelyéről lelövi a feketeruhás alakot, majd rohanni kezd visszafele. Eközben Ran harcol a másik feketeruhás alakkal, mind a kettőjükön több seb is van már. Ran sikeresen behúz egyet a férfinek, aki hátratántorodik, majd előkap egy kést és a lányra támad vele. Sokáig dulakodnak, míg végül a férfinek sikerül hasba szúrnia a lányt, aki sikítva térdel a földre. Shinichi pont ekkor ér oda, majd meghúzva a ravaszt lelövi Ran támadóját. Ran a földön fekszik, félig eszméletlenül, nehezen veszi a levegőt. Shinichi mellé rohan, közben kihívja a mentőket. Gyengéden megérinti a lány arcát.
- Jessica… hallasz engem?
- Shinichi… au… - szisszen fel
- Nyugodj meg… mindjárt itt a mentő… - simizi meg a lány arcát gyengéden. Pár perc múlva hallatszik a mentő szirénája és Jesst hordágyra fektetik, majd Shinichi is beül a mentőbe és elindulnak a kórházhoz. Utazás közben megpróbálják stabilizálni Ran állapotát, szegény lány nagyon sápadt, sok vért vesztett. Hamarosan megérkeznek a kórházba, Rant betolják a műtőbe, míg Shinichi aggódva ül le egy székre.
- Engem védett… és megsérült… nem kellett volna otthagynom. – gondolkozik szomorúan – mint mikor Rannal jártunk így… ha akkor előbb odaérek el tudtam volna kapni a kezét és nem csúszott volna le.
Eközben Rant vizsgálják az orvosok és megállapítják, hogy a lánynak sürgősen vérre van szüksége.
- Ritka a lány vére… hol találunk olyan embert? – kérdi aggódva az egyik orvos.
- Nem tudom… ritka az AB-s. – sóhajt és kiindul.
- Hogy van Jessica? – pattan fel Shinichi.
- Sajnos nem jól. Sürgősen vér kellene neki, de nem tudom, mikor találunk donort.
- Milyen vér kellene?
- Sajnos ritka a lány vére… AB-s. – sóhajt
- Nekem is AB-s a vérem.
- Tényleg? – lepődik meg az orvos.
- Igen. – bólint Shinichi – és adok is neki a véremből.
- Rendben van.  Igazán derék fiatalember. Molly!
- Igen doktor úr?
- Vegyen vért az úrtól. – mondja az orvos, mire a nővér bólint, majd elmennek Shinichivel és vesz vért a fiútól. Később már Shinichi ismét kint ül a széken és gondolkozik, majd hirtelen nyilall belé a felismerés.
- Hiszen egyforma a vérünk… és egyforma vérem Rannal van. – gondolkozik – nem… Jessica biztos nem Ran… az lehetetlen… hiszen elmondta volna. – hessegeti el az ötletet. Egy óra múlva Rant áthelyezik egy nyugis szobába, Shinichi abban az egy órában visszament a szállodába a kocsiért és visszament a kórházhoz. Mikor visszaér, megkérdezi, hol van Ran, majd a választ megkapva elindul a lány szobájába és leül mellé a székre.
- Annyira szép.  A hosszú szőke haja, a türkizkék szemei és annyira hasonlít Ranra. – gondolkozik és végigsimít a lány arcán, majd közelebb hajol hozzá és a lány arcát fürkészi. Tekintete megakad a lány cseresznyepiros ajkain és valami arra készteti, hogy megcsókolja a lányt. Lassan közelebb hajol hozzá, majd egy pillanatra megáll, mikor a lány kinyitja a szemét.
- Shinichi…
- Ne haragudj Jess... tudom, nem szabad… de, muszáj megtennem. – mondja halkan, majd megszünteti a kis távolságot ajkaik között és gyengéden megcsókolja a lányt. Ran döbbenten néz, majd lehunyja a szemét és félénken viszonozza a fiú csókját, hiába ordítanak a gondolatai, hogy ezt nem szabad, olyan régen vágyott már a fiú csókjára, hogy nem bír ellenállni neki, még ha Shinichi nem is tudja, hogy Jessica egyenlő Rannal. Pár percig így csókolóznak, majd Shinichi elhajol és a lány szemébe néz, amik boldogan csillognak.
- Ezt… nem lett volna szabad. – mondja halkan Ran és lehunyja a szemét.
- Tudom és sajnálom… de nem tudom valami vonzott…
- Semmi baj… - ül fel és beletúr hosszú szőke tincsei közé.
- Szólok az orvosnak. – áll fel Shinichi és kimegy, magára hagyja a zavarodott lányt, aki az érzelmeivel viaskodik.
- Ne lett volna szabad hagynom magam! – kiállt egy kis hang a gondolatai között.
- De jól esett a csókja! Amúgy is, nem tudja, hogy téged csókolt meg! – hall egy másik hangot.
- De nem lett volna szabad! Első szabály! Sose szeress bele a védencendbe!
- De már előtte is szeretted! Sőt, régóta szereted!
- Elég! – kiállt fel Ran és a hangok abba maradnak. – megtörtént, már nem lehet rajta változtatni. – sóhajt és kinéz az ablakon. – Egyre jobban szeretek bele, pedig nem lenne szabad. Nem jöhet rá, ki vagyok.
- Miss Parker. Hogy érzi magát? – lép be az orvos Shinichivel.
- Köszönöm jobban.
- Ezt örömmel hallom. Szerencsére a kés nyoma nem volt mély, de elég sok vért vesztett. Pótoltuk a hiányt. A seb még egy darabig látszani fog, de pár héten belül elmúlik. Tudok a munkájáról és meg kell hagyni ilyen fiatal fejjel, hiszen csak húsz éves nem?
- Hát igen, de nem baj. Hozzászoktam a veszélyhez.
- Értem. Ha gondolja, elengedhetem, de ma pihennie kell.
- Rendben van.  Szeretnék elmenni, és pihenni fogok.
- Én fogok rá vigyázni. – szólal meg Shinichi.
- Rendben van. Megírom a jelentést és elengedem. – megy ki a szobából, miközben Ran feláll, majd megfogva a ruháit a paraván mögé sétálva átöltözik.
- Elmentem a kocsiért és idehoztam. – szólal meg Shinichi.
- Tökéletes. – lép ki Ran, majd kiindulnak a szobából.
- Amúgy… akik támadtak azok kik voltak?
- Bérelt emberek. Az volt a feladatuk, hogy engem megöljenek, és megszerezzék a chipet. Akik az autópályán támadtak, ők pedig a fekete szervezet emberei voltak. Ők még nem találtak ránk. Szerencsére a bérgyilkosokat is elintéztük, de nem árt figyelni!
- Rendben. – bólint Shinichi, majd Ran aláírja a papírokat, vált egy-két szót az orvossal és kimennek. Kivételesen a porsche volánja mögött Shinichi ül, mert Jessnek még pihennie kell. Fél órás kocsikázás után megállnak a parkolóban és bemennek a boltba kaját venni. Miután ezzel is végeztek Ran bemegy még egy fegyvereket áruló boltba és beszerzi az új fegyvereket és egy két fontosabb dolgot.
- Mázli, hogy van igazolásom rá, hogy használhatom. – gondolkozik, miközben elteszi a fegyvereket, majd kiindul Shinichihez a kocsiba és beül mellé.
- Mehetünk.
- Oké. – felel a fiú, majd elindulnak. A szállodához este hétkor érnek vissza. Cuccokat megfogva indulnak fel a szobájukba, majd belépve az ajtón Ran kipakolja a kajákat és összedob egy spagettit, majd leülnek vacsizni.
- Finoman főzöl.
- Köszönöm.
- Hogy vagy? Nem fáj a sebed?
- Nem, most jól vagyok. – mosolyodik el a lány – Köszönöm Shinichi…
- Mit?
- Hogy megmentettél.
- Más is megtette volna.
- Nem biztos… - felel halkan a lány és a vacsorájának szenteli figyelmét.
- Jess… - mondja halkan a fiú és a lány kezére teszi a kezét.
- Mind egy… nem lényeges. – áll fel a lány, majd leül az ágyra és elővéve a fegyvereket elrendezi őket és odanyújt egyet Shinichinek.  – Jobb, ha nálad is van egy. Nem tudni milyen helyzetbe keveredünk, és te jól bánsz velük, nem lesz gond.
- Rendben. – veszi el a fegyvert Shinichi. – Elmegyek zuhanyozni. – mondja és bemegy a fürdőbe. Ran gondolataiba mélyedve ül, majd tíz perc múlva kinyílik az ajtó és kilép Shinichi. Ran is elmegy zuhanyozni, majd bedől a fiú mellé az ágyba.
- Jess… mi történt?
- Hagyjuk…
- Kérlek. – fogja meg a lány kezét.
- Tizennyolc évesen történt. Ő volt a második, akire vigyáztam. Egyszer elkaptak minket, azt mondtam neki, ha megtörténik, ne foglalkozzon semmivel, csak védje magát. Igen… csak hogy annyira megijedt, hogy az ellenség helyett engem lőtt le… persze ezt ők kihasználták. Mikor kórházba kerültem élet és halál között voltam. Mikor felébredtem anya könnyes tekintetével találkoztam. Két hónapot voltam kómában. Akkor megfogadtam, hogy fegyvert védenc kezébe nem adok, és nem fogok érzelmileg kötődni senkihez. Átképeztem magam, és most itt vagyok.
- Ez szörnyű… - mondja halkan Shinichi.
- Mindegy. Aludni szeretnék. – fordít hátat a fiúnak és lehunyja a szemét. Hírtelen egy meleg kezet érez a derekán, ami megfordítja és találkozik a tekintete Shinichi szemével.
- Én sosem fogok rád lőni és nem hagyom, hogy bajod essen. Igaz, hogy te védesz engem, de ez fordítva is lehet. Én is vigyázni fogok rád.  Rendben? – húzza magához Shinichi Jesst.
-  Rendben. – felel halkan Ran és Shinichihez bújva hunyja le a szemét és mély álomba merül.
Shinichi egy darabig figyeli a lányt, és egyre több dolog áll össze a fejében. Tudja, hogy Jess titkol valamit, és ő most egy lépéssel közelebb került a megoldáshoz, hamarosan leleplezi Jess titkát, alszik el ezzel a gondolattal, álmában szorosabban ölelve a lányt.

Folyt. Köv.

Köszönet Kumiko-channak, hogy ötletet adott nekem :)