Utazás közben csend honol főhőseink között. Mindenki a saját gondolataival van elfoglalva. Ran nyugisan vezet, Shinichi pedig gondolkozva nézi az utat. Csak a kocsi halk motorját lehet hallani.
- Annyira furcsa ez az egész… ki lehetsz igazából Jess? – néz gondolkozva a lányra Shinichi, miközben Ranban gondolatok hada száguldozik, és az utat figyeli.
- Milánóban meg kéne állnunk, új ruhákat szerezni, álcázni kéne magunkat – gondolkozik – úgy is a divat városa. Biztos találunk jó cuccokat. A kocsi színét is meg kéne változtatnom, talán a sárga szín jobb lenne. Azt még nem használtam. Álcát könnyű lesz kitalálni, csak tagokkal ne fussunk össze. Nem lenne valami jó. Nem értem miért Brüsszelbe kell menünk. Egyszerűbb lett volna visszavinni Shinichit Japánba. Túl nagy útvonal. Hiszen nem csak Brüsszelben van főhadiszállás. A világ minden részén van. Miért érzem úgy, hogy valami nem stimmel? Az érzéseim sosem hagynak cserben.
- Min gondolkozol ennyire? – szólal meg Shinichi.
- Álcáznunk kell magunkat Milánóban, és hogy miért Brüsszelbe kell téged vinnem, hiszen a világ minden részén van főhadiszállás. Nem igazán fér a fejembe ez az egész.
- Csapdát érzel?
- Nem tudom. Lehet, hogy csak beképzelem… de ha igazam van, és inkább ne legyen, akkor elég nagy pácban leszünk.
- Nem hiszem, hiszen miért verne át a főnököd?
- Tudod, aki Brüsszelben vár minket, az régebben ott dolgozott ahol most én. Kiváló ügynök volt, de valami az agyára ment és a biztonság kedvéért visszafokozták technikusnak és kivitték a Brüsszeli szállásra. Elméletileg most minden rendben van vele.
- Elméletileg? Gyakorlatban?
- Nem tudom… azt hiszem ott is.
- Hiszed vagy tudod?
- Nem tudom. – pillant Shinichire – azt mondták minden rendben van vele, de valami azt súgja nem teljesen igaz ez.
- Akkor?
- Tervet készítünk a repülőn majd.
- Repülőn?
- Oh, persze. Most Milánóba megyünk és géppel átrepülünk Kölnbe, és onnan kocsival megyünk Brüsszelbe.
- Értem. Milyen géppel megyünk?
- Először magángépre gondoltam, de a rendes gépen el tudunk vegyülni.
- Okos. – bólint Shinichi.
- Viszont Milánóban ott leszünk két napot. Körülbelül délre érünk oda. Akkor bevásárolunk és elmegyünk a szállodába.  Aztán másnap délelőtt várost nézünk, utána pedig este egy estélyre megyünk. Kaptam egy fülest, utána kell járnom, nem muszáj jönnöd.
- De, elkísérlek. Ott lesznek a fekete alakok is?
- Valószínűleg. Ezért kell neked egy álca.
- Te nem álcázod magad?
- Nem, maradok Jessica. Felhívom a figyelmüket. – mosolyodik el.
- Nem veszélyes?
- Nem tudom. Lehet, hogy az, de vállalom. Nem muszáj jönnöd, nem akarlak veszélybe sodorni.
- Viccelsz? Jó buli lesz, ki nem hagynám.
- Oké. De vigyázol magadra. Rendben?
- Rendben. – bólint, miközben megérkeznek Milánóba. Ran gondolkozva vezet a városban, majd megáll egy nagy plázánál és kiszállnak a kocsiból.
- Először keressünk neked ruhákat. – néz a fiúra, aki bólint, majd bemennek egy üzletbe.  Köszönnek az eladónak és válogatni kezdenek. Vesznek egy öltönyt az estélyre és az utazáshoz pár famert, pólót. Miután fizetnek, tovább indulnak és bemennek egy másik boltba. Ott megveszik a parókákat, ami elrejti a hajszínűket. Ran magának egy rózsaszín parókát vesz.
- Mindig is ki akartam próbálni. – mosolyog.
- Rózsaszín? – néz oda döbbenten Shinichi.
- Jaja! – mosolyog Jess – Te választottál?
- Hát, szőke és fekete? – mutatja őket.
- Hozd mind kettőt egyik az estélyre, másik meg utazásra.
- Oké, de a szemünkkel mit akarsz kezdeni?
- Azt megoldom. – kacsint, majd fizetnek és mennek tovább. Ran is beszerez magának egy vörös estélyit, majd egy lila szoknyát és még pár ruhát vesz magának. Miután ezzel megvannak, bepakolnak a kocsiba, majd átmennek a boltba és vesznek kaját. Közben Ran felhívja a szállodát és lefoglalja a szobát. Miután mindennel végeztek, elindulnak a szálloda felé. Hamarosan odaérnek, majd Jess leparkol és még visszafordulva a megváltoztatja a kompuderrel a kocsi színét sárgára, majd elindulnak befele, miközben az óra már este hetet mutat. Elkérik a kulcsot, majd elindulnak a szobájuk felé. Shinichi kinyitja az ajtót, majd villanyt kapcsol. van egy kisebb konyha, egy közepes nappali, hálószoba, egy nagy francia ággyal és nyílik egy ajtó is, ami a fürdőszoba lehet.
- Fáradt vagyok. – sóhajt Jess, és lehuppan az egyik fotelba.
- Én is. – követi Shinichi a lány példáját és leül a másik fotelbe, majd tévét kapcsol, amiben az esti hírek mennek. – Dráma, dráma és dráma. – sóhajt – egyszer mondanának valami kellemes hírt.
- Az kész csoda lenne. – mondja Jess, majd feláll, és a konyhába megy, majd nekiáll vacsit csinálni.
- Minden csak a botrányról szól. Mit gondolsz a holnappal kapcsolatba?
- Nem is tudom. Az biztos, hogy figyelnünk kell. Biztos sok beépített ember lesz, nem kell felhívni a figyelmüket.
- Igen, valószínű.
- Természetesen lesz nálunk fegyver is, de ha sokan lesznek, az gáz lesz. Talán jobb lenne, ha még is egyedül mennék.
- Viccelsz? Egyedül? Kicsinálnak. Legalább tudok segíteni. Nem lesz gond. – mosolyog kedvesen Shinichi.
- Remélem, mert ha történik valami, az az én hibám lesz.
- Nem, nem a tied. Az enyém, mert én akartam menni.
- Nem akarok vitázni. – néz Shinichire, miközben befejezi a vacsit, majd terít és leülnek enni. Vacsora után Shinichi elmegy tusolni, míg Ran elpakol, majd cserélnek. Mikor már mindennel elkészültek, kicsit még tévéznek, de Rant elnyomja az álom a kanapén, így Shinichi ölbe veszi, majd lefekteti az ágyra. A tévét kikapcsolja, majd ő is elmegy aludni, azon gondolkozva, vajon mi vár rájuk holnap.