Megjegyzés: A történet elejét egyes szám első személyben írom. Tehát mintha a szereplő mesélné.  Ahol véget ér az I/1, ahhoz oda fogom írni. Remélem nem lesz zavaros.

Sziasztok. A nevem Kozama Seiji. Huszonhárom éves vagyok és testőrként, titkos ügynökként dolgozom. Ti talán az álnevemen ismertek. Yusuke Fudo. Igen, én dolgoztam Rannal és segítettem neki. Mostanában egy egyszerű ügyön dolgoztam hamar végeztem vele. Ma délben behívott a főnök beszélni. Azt mondta szeretné ha Ran után mennék és megnézném, hogy halad az üggyel. Egyből rábólintottam, így most otthon pakolászok a táskámba pár cuccot, majd a GPS-en tájékozódva bemérem Rant, hogy hol lehet. Mázli, hogy annak idején rábeszéltem, hogy hordja a nyomkövetőt, ilyenkor sokat segít. Miután ezzel is elkészültem, kiindultam a reptérre. Megvettem a jegyet és helyet foglaltam. Mellettem egy tizenhét év körüli csajszi ült. Az út közepén elaludtam. Mikor felébredtem, már Kölnben voltam. Leszálltam a gépről és beszálltam a kocsiba, majd a szálloda felé indultam. Útközben vettem valami kaját estére, közben telefonon beszéltem a recepcióssal és lefoglaltam a szobámat. Reméltem, hogy Ran nem bukott le és minden rendben van, nem sebesült meg. Be kell vallanom nagyon kedvelem őt.

- I/1-vége –

Shinichi és Jess békésen alszanak, az óra elüti a tizenegy órát. A szálloda parkolójába egy fekete BMW hajt be. Egy srác száll ki belőle, sporttáskáját vállára érve indul be a szállodába. Befelé menet megakad a szeme egy sárga Porschén, mosoly húzódik a szájára, miközben bemegy a szállodába. A recepcióssal vált pár szót, majd a kulcsot megkapva elindul fel a szobájába. Belép a szobába és cuccát ledobva körbenéz, majd elmegy zuhanyozni és lefekszik aludni. Másnap reggel Jess kilenc órakor ébredezik és fáradtan felül az ágyban. Ásítva indul el a fürdőbe megmosni az arcát, majd átöltözik és visszamegy a nappaliba és bekapcsolja a tévét. Shinichi is ébredezni kezd, felkel és lehuppan a nappaliban a kanapéra.
- Jó reggelt.
- Neked is. – mosolyog Jess.
- Mit tervezel mára?
- Passzolok, mi lenne, ha körbenéznénk a városban?
- Jó ötlet. – bólint Shinichi majd feláll – lezuhanyozok, aztán ha gondolod, mehetünk.
- Oké. – áll fel Jess és a konyhába indul kávét csinálni. Shinichi eközben elkészül, majd kávézás után elindulnak körbenézni a városban. Köln egész szép városnak bizonyult. Hőseink beszélgetve sétálgattak a nyugodt városban. Az égen felhők gyülekeztek, azt sugallva, hogy vihar közeleg. Párosunk ezzel nem törődve sétáltak és vásárolgattak.
- Mesélj még valamit. Hogy ment a suli? – kérdi mosolyogva Jess.
- Nem volt olyan rossz. – nevet Shinichi – még herceget is játszottam egy darabban.
- Nagyon helyes voltál akkor. – mosolyog, majd hirtelen lefagy, az arcáról mikor rájön mit mondott.
- Hogyan?
- Öhm. Semmi-semmi.
- Azt mondtad nagyon helyes voltál akkor. – idézi fel – hogyan?
- Láttam rólad képet. – menti ki magát – a főnök mutatta még mielőtt találkoztunk.
- Jah, értem.  – bólint és tovább sétálnak.
- Ez egy hajszálon múlt. Majdnem lebuktattam magam… még is honnan tudhattam volna? Olyan hülye vagy Ran. – dorgálja magát gondolatban. Csendben sétálgatnak még egy kicsit, majd visszaindulnak a szállodába. Visszaérve felmennek a szobájukba, majd leülve a kanapéra folytatják a beszélgetést.
- Te csináltál valamit a suliban? Jártál valami foglalkozásra? – kérdi Shinichi.
- Karatéztam és táncoltam. Egyszer én is játszottam egy darabban, hercegnőt alakítottam. – nevetgél zavartan Jess.
- Igen? – húzza fel a szemöldökét Shinichi és közelebb hajol a lányhoz.
- Öhm… igen – jön zavarba a lány és a fiú szemeibe néz.
- Miért érzem azt, hogy ismerem? Mi vonz ennyire hozzá? – gondolkozik Shinichi a lány szemeit fürkészve, majd gondol egyet és megszünteti a kis távolságot az ajkaik között és gyengéden megcsókolja a meglepődött lányt, aki pillanatnyi hatásszünet után visszacsókol. Jess mosolyogva karolja át Shinichi nyakát és húzódik közelebb hozzá, miközben csókjuk kezd szenvedélyesebb lenni, majd a levegőhiány miatt megszakad és a két kék szempár zavartan fürkészi egymásét. Kint eközben a kellemes őszies időt meghazudtolva lassan szállingózni kezd a hó is, lassan befehérítve a várost. A szoba néma csendjét egyelőre csak az óra kattogása zavarja, majd Jess mozgolódni kezd és elkapva a tekintetét halkan szólal meg.
- Én… - mondja a lány, majd hirtelen felpattan és kirohan a szobából. Shinichi gondolkozva néz utána majd mélyet sóhajtva feláll, felveszi a kabátját, majd megfogja Jess kabátját is és az esernyőt felvéve a lány után indul. Jess eközben a szálloda melletti kis park szerűségbe rohan, majd az egyik falnak dönti a hátát és lassan lecsúszik a földre.
- Mi a fenét művelek? Én ezt nem bírom… el kell mondanom neki, hogy ki vagyok… hiszen én vagyok Ran is és ez így nem mehet tovább, nem bírom – mondja halkan, majd lépéseket hall és felkapja a fejét.
- Tessék. – nyújtanak neki egy kabátot, amit a lány fel is vesz, majd az esernyő alá sétál.
- Shinichi… nekem… nekem mondanom kell valamit. – néz fel a fiúra, aki kíváncsi tekintettel néz vissza.
- Hallgatlak.
- Én… én…
- Hé, fiatalok! – hallanak egy fiú hangot, mire mind a ketten odanéznek és Jess döbbenten szólal meg – Mit keresel itt?
- Segíteni jöttem. – vigyorog rájuk a vöröses hajú srác és odasétál melléjük.
- A főnök küldött? – kérdi Jess.
- Igen. Üdv a nevem Fudo Yusuke. – fordul Shinichi felé – még Londonban találkoztunk, csak akkor máshogy néztem ki.
- Emlékszem. – bólint Shinichi és kezet fognak.
- A főnök kíváncsi volt, hogy minden rendben van-e és hogy nem-e támadtak meg titeket. Megkért, hogy nézzek rátok. Minden rendben van ugye?
- Persze. – bólint Jess – voltak összezördülések, de minden oké.
- Helyes. Induljunk vissza a szállodába, mit szóltok?
- Jó, menjünk – bólint Shinichi és a három fiatal visszaindul a szállodába.
- Mit akart mondani nekem vajon Jess? Ha nem jön Yusuke elmondta volna… - gondolkozik Shinichi a lányra pillantva.
- Majdnem elmondtam a titkom neki, hogy ki is vagyok. Ha Yusuke nem jön megtettem volna. – gondolkozik a földet nézve.
- Biztos, hogy vallani akart, túl nehéz neki, hogy a szerelmét kell védenie. Gondolom történt köztük valami. Hm… és Jess a zöld körömlakkot viseli? Hm… vajon emlékszik mi történt két évvel ezelőtt? Akkor is ugyan ilyen zöld lakk volt a körmein. – gondolkozik Yusuke is és ő is a lányra néz. Lassan visszaérnek a szállodába, majd bemennek Jessék szobájába és leülnek az asztalhoz.
- Szóval meséljetek… mi történt eddig? – teszi fel azt a kérdést Yusuke, ami a legjobban foglalkoztatja.

Folyt.Köv.

Képek:

Ez a kép még az elöző 6. fejezethez tartozik. Mikor a repülőn utaztak így néztek ki.

Shinichi és Jess kint a hóesésben

Yusuke Fudo