- Szóval meséljetek… mi történt eddig? – teszi fel azt a kérdést Yusuke, ami a legjobban foglalkoztatja.
- Hát, nem volt olyan sok dolog. – mondja Jess miközben belekortyol a teájába – Mikor mentünk Rómába összefutottunk a szervezet embereivel, volt egy kis autós üldözés, de ők húzták a rövidebbet. Aztán mikor Rómába értünk elmentünk várost nézni szintén találkoztunk három emberrel, de ők szerintem nem a fekete szervezetnek dolgoztak. Őket is sikerült elintézni, bár engem meglőttek, de minden rendben volt, nem esett nagy bajom. Aztán Milánóban beugrottunk a szervezet bulijára, ahol éppen kereskedni akartak. Sajnos Shinichit ott meglőtték, de minden rendben van vele. Aztán géppel átjöttünk most ide Kölnbe.
- Szép kis kalandjárat. – bólint elismerően Yusuke – Örülök, hogy nincs bajotok.
- Hát igen. Kicsit húzós volt a dolog, de semmi vész, megúsztuk. – bólint Jess.
- Én szerintem elmegyek, körbenézek egy kicsit – áll fel Shinichi, majd felveszi a kabátját és elmegy.
- Hamar lelépett… - gondolkozik Yusuke.
- Hát igen… de mindegy. Nem értem, miért küldött a főnök?
- Meg akarta tudni, hogy minden rendben van-e. Ennyi az egész.
- Értem.
- Mi a terved? Útvonal?
- Hát most innen Kölnből majd kocsival megyünk át Brüsszelbe és ott találkozunk a másik főnökkel.
- David McFlyal, nem?
- Igen. Nem tudom, annyira nem stimmel itt valami. Úgy értem, minek kellett elhoznom ide Shinichit? Egyszerűbb lett volna visszamenni Japánba.
- Ez igaz. Nem tudom… és azt mondom Ran legyetek nagyon óvatosak, nem szabad elfeledni, hogy az öreggel nincs minden rendben.
- Jess, az a nevem, és igazad van. Nem szabad elfelejteni ezt a tényt. A chip veszélyes fegyver és nem kockáztathatok, mert ha az ellenséghez kerül, akkor buktunk.
- Hát igen, amúgy pontosan mit tud, vagy mi is ez a chip?
- Nos, Shinichi annyit mondott, hogy először apró dolgok irányításával próbálkoztak. Például rádió, asztali gépek, telefonok. Ám a chip méretéhez képest, bármit tud irányítani. Atomreaktorok, műholdak…
- Szóval hasznos kis kütyü, persze jó kezekben.  A felépítése?
- Pontosan. A felépítése egyszerű elemekből és Neumann elvein alapul, kicsit fejlesztve az elektrotechnika alapjaival. A chip pici, így könnyen behelyezhető bárhova. Telepítése maximum pár másodperc.
- Elképesztő. Nem semmi ilyet alkotni, nem csodálom, hogy pályázik rá a fekete szervezet.
- Hát igen. Nagyon meg akarják szerezni, bár furcsállom, hogy csak ennyi támadás volt…
- Gondolod, készülnek valamire?
- Igen, szinte biztos vagyok benne…
- Jól oda kell figyelned. Ha készülnek valamire, azt sunyiban teszik és azt sem szabad elfelejtened, hogy nem bukhatsz le, hogy ki is vagy igazából. Neki sem mondhatod el Jess!
- Én... tudom… csak egyszerűen annyira nehéz.
- Megértem, de tartanod kell magad és ennyi. – zárja le a témát Yusuke, miközben nyílik az ajtó és Shinichi lép be.
- Beszéljünk másról… mondjuk a körömlakkodról. – hallja Shinichi Yusuke hangját és megáll az ajtóban, majd figyelni kezd.
- Mit akarsz vele? – lepődik meg Jess.
- Ugyan kicsim, zöld. Olyan zöld, mint akkor azon az estén.
- Megbeszéltük, hogy ezt elfelejtjük Yusuke! Sokat ittunk, magam alatt voltam… történt, ami történt.
- Hm. Igazad van. Lefeküdtünk egymással, egyszeri alkalom. – von vállat.
- Megbeszéltük, hogy soha nem hozod fel nekem… még is, most megetted!
- Csak a körömlakkodról jutott eszembe, akkor is ilyen zöldek voltak. – von vállat és a belépő Shinichire pillant.
- Hali. – köszön unottan Shinichi és előveszi a laptopját, majd gépelni kezd.
- Szia. – köszönnek Jessék is, majd újra beszélgetni kezdenek.
- Mi lesz, ha csapda lesz?
- Nyugalom Yusuke. Nem ez az első akcióm. – mondja Jess és gondolkozva pillant Shinichi felé. – lehet, hogy hallott minket? – gondolkozik.
- Nem értem, mit érdekel engem, hogy mi volt köztük? Semmi közöm Jesshez. – gondolkozik Shinichi miközben pötyög a gépen. Ran és Yusuke még beszélgetnek egy darabig, miközben lassan elmegy a délután is és lassan már este hat óra lesz. Beszélgetnek még egy darabig, majd lemennek a szálloda éttermébe mind a hárman és leülnek vacsizni. Jess gondolataiba mélyedve eszik, miközben Shinichi és Yusuke a chipről beszélgetnek. Jess gondolkozva nézi őket és jót mosolyog, hogy ilyen jól elbeszélgetnek. A vacsi után Yusuke visszamegy a szobájába, míg Shinichi és Jess elindulnak sétálgatni egy kicsit.
- Valami baj van? – kérdi Jess.
- Nincs, miért?
- Olyan hallgatag vagy…
- Semmi különös, csak gondolkozok. – von vállat a fiú.
- Hallottad amit Yusuke mondott igaz?
- Honnan veszed? – néz Jessre Shinichi.
- Megérzés…
- Hallottam. – bólint a fiú.
- Elítélsz?
- Kéne? Nem tartozol nekem magyarázattal.
- Igaz… de szeretném megmagyarázni…
- Nekem nem tartozol magyarázattal…
- Nem baj… három éve történt… az egyik este elmentünk ünnepelni, mert sikeres volt az első küldetésem, akkor voltam tizennyolc. Kicsit sokat ittunk és megártott. Egymásnak estünk… akkor nem voltam valami jól. Hiányzott nekem egy fiú, akit már régen láttam… és lefeküdtünk. Másnap reggel nagy fejfájással és bűntudattal ébredtem… megbeszéltük, hogy ez titok marad, és nem változtat semmin… tényleg minden maradt a régiben, bátyámként tekintettem rá már.
- Értem. – bólint – de nem tartoztál magyarázattal… és nem ítéllek el.
- Köszönöm… - mondja halkan Jess, lehajtott fejjel.
- Menjünk vissza, kezd hűvös lenni és már késő is van. – mondja Shinichi és átkarolva a lányt visszaindulnak. A szél gyengéden lengeti a fák ágait és Shinichi ismerős illatot érez, gondolkozva pillant Jessre és megállapítja, hogy a lány parfümjét érzi.
- Mond csak, milyen parfümöt használsz?
- Öhm… Lazell-Bora Bora, miért?
- Semmi-semmi. Csak ismerős volt az illat. – von vállat és visszamennek a szobájukba. Miután mind a ketten letusoltak, lefeküdtek aludni. Jesst azonnal elnyomta az álom, de Shinichinek csak pörögtek a gondolatok a fejében.
- Annyi minden utal arra, hogy Jess Ran lenne… annyi hasonlóság van köztük… és miért akarta megmagyarázni mi történt? Na, és a parfüm? Emlékszem Ran szülinapjára egyszer ilyet vettem… nagyon tetszett neki és meg is kérdezte hol vettem és azóta olyat használt… persze lehet, hogy csak véletlen… de én nem hiszem most ebben… ebben az esetben nem tudok. – gondolkozik, és a lányra néz – Ki vagy te valójában? – kérdi halkan a lányt nézve. Shinichi kétes gondolatokkal hunyja le a szemét és úgy dönt, inkább alszik, hiszen holnap már indulnak Brüsszelbe. A hold gyengéden világítja meg az alvó fiatalok arcát, akik most békésen alszanak, nem is sejtve, holnap mi vár rájuk…

Folyt.Köv.

Képek:

Jessica és Yusuke