Szép napos reggelre ébredtek a város lakói. A nap kellemesen sütött, meleg sugaraival cirógatta az emberek arcát. Egy nagy házban, még nagyobb ágyban egy gyönyörű lány feküdt. A függönyön keresztül a nap sugarai gyengéden törtek utat maguknak és világították meg az alvó lány arcát. Pár perccel később nyílik a szoba ajtaja és egy barna hajú nő sétál be. Elmosolyodik az alvó lányon, majd halkan mellé sétál és ébresztgetni kezdi.
- Kicsim, ideje felkelni. Már nyolc óra is elmúlt. – keltegeti kedvesen lányát Eri.
- Kelek anyu… - hallatszik egy nyűgös hang.
- Gyerünk kincsem. Kilencre kell menned Erikhez.
- Tudom. – ül fel mosolyogva a lány és nyújtózkodik. – Olyan jó újra itthon lenni.
- Elhiszem. Mit kérsz reggelire?
- Jó lesz a pirítós narancslével.
- Rendben. Megcsinálom neked, te meg öltözz fel. – nyom puszit lánya arcára Eri, majd visszaindul le a konyhába, ahol már Kogoro reggelizik. Ran eközben nyújtózkodva feláll, majd beindul a fürdőbe és hálóingjét a földre dobva beáll a zuhany alá, majd miután letusolt, törölközőbe csavarva sétál vissza a szobájába, ahol ruhái között kezd válogatni. Sok pakolódás után, végül egy fehér, pántnélküli szoknya mellett dönt, hozzá pedig egy fekete magas sarkút párosít. Leülve a fésülködő asztalához kifésüli hosszú haját, majd egy fekete-fehér színben pompázó hajpántot tesz bele. Fülébe fekete köves fülbevalót tesz, míg nyakába ezüst nyakláncot tesz, amin egy ezüst angyalka lóg. Miután ezzel is meg van, táskáját felvéve leindul a konyhába. Ott mosolyogva köszönti szüleit.
- Szép jó reggelt!
- Neked is kicsim. – mosolyog Kogoro és nyom egy puszit lánya arcára. – Jó újra barna hajjal látni. – mosolyog.
- Én is örülök neki, hidd el. – nevet a lány és leül az asztalhoz, miközben Eri az asztalra teszi a pirítóst.
- Jó étvágyat!
- Köszi, anyu. – mosolyog Ran, majd tölt magának narancslevet és megkeni lekvárral a pirítósát, majd enni kezdi. Reggelizés közben vált pár szót a szüleivel, majd mosolyogva elköszön és táskáját felvéve a garázsba indul fekete kocsijáért. Mosolyogva száll be az autóba, majd elindul a megbeszélésre. Útközben megcsörren a telefonja, így mosolyogva hangosítja ki.
- Szép reggelt a világ legszebb nőjének. – hallatszik egy kedves fiúhang.
- Neked is jó reggelt. Mizujs?
- Semmi különös, felkeltem. – nevet Shinichi.
- Én is. – nevet a lány – jó újra itthon nem?
- Igen, tényleg. Mit csinálsz ma?
- Hát, most bemegyek Erikhez, aztán utána szabad vagyok. Körülbelül tízre végzek is.
- Oké. Akkor mi lenne ha, féltizenegyre érted mennék?
- Benne vagyok, de hova akarsz vinni?
- Legyen, meglepi. Majd akkor később. Szia.
- Szia. – nyomja ki a telefont a lány, majd megáll a parkolóban és elindul befele. Bent nagy tapsvihar fogadja és mindenki gratulál neki a sikeres ügyhöz. Ran mosolyogva megy be Erik irodájába.
- Jó reggelt.
- Neked is. – mosolyog Erik – milyen volt újra itthon?
- Szuper! Jó volt itthon aludni.
- Örülök neki. Gondolom, most szeretnél egy kis szabadságot, hogy alakíthasd a kapcsolatodat Shinichivel.
- Hát, jó lenne.
- Elég három hónap? Ha csak nem esküvőt akartok tervezni. – nevet – akkor persze többet is kaphatsz.
- Hát nem hiszem, hogy lenne esküvő… persze, bőven elég. – mosolyodik el a lány.
- Szerintem még a héten megkéri a kezed. – vigyorog Erik.
- Reménytelen vagy. – nevet a lány.
- Tudom. Akkor most nem osztalak be sehova, majd később tárgyalunk. Az úgy jó neked?
- Tökéletes. Köszi.
- Ugyan, na, menj csak.
- Majd beszélünk. Szia. – áll fel a székből Ran, majd kiindul.
- Szia. – köszön el Erik is, majd az előtte heverő aktába temetkezik. Ran visszamegy a kocsihoz, majd hazaindul, lassan már tíz óra lesz, így mikor hazaér gyorsan megigazítja magát, majd leindul, pont akkor ér le, mikor megszólal a csengő.
- Szia! – nyit ajtót mosolyogva.
- Szia. – mosolyog Shinichi és megcsókolja a lányt – mehetünk?
- Igen. – indulnak ki és beülnek a kocsiba. – de hova viszel?
- Majd meglátod. – mosolyog Shinichi, majd elindítja a kocsit és elindulnak. Hamarosan oda is érnek a kiszemelt helyre és Rannak hatalmas mosoly terül el az arcán.
- Nem mondod?
- De igen. – vigyorog a fiú, miközben leparkol és kiszállnak. – Üdv a Tropical Landben!
- Ezt nem hiszem el. – karol nevetve a fiúba Ran.
- Akkor indulás. – mosolyog Shinichi és bemennek. Kicsit körbenéznek, majd elindulnak a rejtély vasút felé. Mosolyogva ülnek fel rá, majd miután ott végeztek elindulnak a szellem kastélyba. Ran nevetve bújik Shinichihez egy-egy ijesztőbb szörnynél a fiú meg mosolyogva öleli magához. Kézen fogva sétálgatnak a parkban, majd Rannak megakad a szeme a céllövöldénél egy nagy macin. Shinichi vigyorogva viszi oda a lányt, majd lődözni kezd és megnyeri a lánynak a macit, amit mosolyogva ad oda neki.
- Megfelel? – kérdi mosolyogva Shinichi.
- Tökéletes. – felel csillogó szemekkel a lány és megcsókolja a fiút. – Köszönöm. – öleli magához a macit.
- Soha nem nősz fel? – nevet.
- Ez akkor is cuki.
- Igen, persze. – nevet Shinichi, majd tovább mennek. Felülnek még egy-két dologra, majd Ran mosolyogva kezdi nézni a dinoszauruszokat.
- Nézd Shinichi! – mondja nevet a lány, majd mikor felnéz, észreveszi, hogy a fiú nincs mellette. – Ezt nem hiszem el… - mondja halkan, majd ismét a dínóknak szenteli a figyelmét, mikor is valami hideg dolgot érez a nyakánál.
- Hé!
- Gondoltam szomjas vagy. – nyomja a kólás dobozt a lány kezébe Shinichi.
- Köszönöm… - néz Shinichire mosolyogva – mint annak idején mi?
- Igen. – mosolyog a fiú, majd az órájára néz – Gyere! – fogja meg a lány kezét és rohanni kezdenek. Rannak nagyon ismerős a helyzet, és mikor meglátja a szökőkutat, akkor hatalmas mosoly terül el az arcán. Shinichi ismét megáll középen és mosolyogva néz az órára.
- 10,9,8,7 – kezd vissza számolni, és az utolsó háromnál már Ran is mondja vele, majd a vízsugarak felcsapnak és körbeveszik őket.
- Igaz, most nem karate versenyt nyertél. – mosolyog a lányra, aki odasétál hozzá, és szenvedélyesen megcsókolja.
- Igaz, de ez sokkal jobb. – mondja halkan, miközben a vízsugarak lassan eltűnnek. – Szeretném, ha ez a nap jól sikerülne…
- Jól fog. – mosolyog a lányra és kézen fogja, majd arrébb sétálnak. Körbenéznek még egy kicsit, majd beülnek ebédelni egy étterembe. Miután végeznek, visszamennek, és ismét felülnek egy-két dologra. Az óra lassan hét órát mutat, Ran gondolkozva pillant az órára, miközben ismét az árusok között sétálnak.
- Ugye most nem fogsz elrohanni? – néz Shinichire.
- Nem, nem fogok. – mosolyog a fiú és megcsókolja Rant, aki nevetve viszonozza.
- Fáradt vagyok picit. – szólal meg a lány a csók után.
- Nem csodálom. – mosolyog Shinichi – hazamenjünk?
- Igen. – karol a fiúba, miközben megszorítja a macit.
- Rendben. – mosolyog Shinichi, majd elindulnak a kocsihoz és beülnek. Miközben Shinichi vezet, a rádióban halkan szól a zene. Ran kicsit elálmosodott, így néha-néha lehunyja a szemét. Nyolc körül érnek a lány házához, majd kiszállnak és Shinichi bekíséri a lányt.
- Nincs kedved itt aludni? – kérdi Ran.
- Lenne, de holnap korán kelek, mert beszélnem kell a felügyelővel meg segíteni apának…
- Akkor holnap nem találkozunk?
- Hát, én arra gondoltam – mosolyog sejtelmesen a fiú – hogy elmehetnénk valahova. – mondja, majd megcsókolja a lányt és a fülébe súg egy címet. – Viszont nem tudom érted tudok-e jönni, szóval ott találkozunk, jó? Jó éjt. – sétál a kocsihoz, majd beül a kocsiba és elhajt.
- Rendben… Beika étterem nyolc óra? – kérdi halkan a lány, majd besétál a házba.
- Na, mi volt? – kérdi mosolyogva Eri.
- Jaj, anya! – nevet Ran és leül a kanapéra, miközben Eri hoz innivalót.
- Szóval?
- Nagyon jól éreztem magam. Voltunk a Tropical Landben és most minden tök jól végződött – mosolyog – és nézd, kaptam egy macit. – mutatja meg.
- Nagyon aranyos. – mosolyog Eri – és holnap mentek valahova?
- Öhm, azt mondta szeretne elvinni valahova… Beika étterem, nyolc óra…
- Mond csak kicsim, nem ismerős a cím? – mosolyog sejtelmesen Eri.
- Nem… miért?
- Gondolkozz és rájössz! – áll fel Eri és felindul az emeletre. Ran is felmegy a szobájába, majd leteszi a cuccát, a macit az ágyra helyezi és elmegy tusolni. Miután végez, gondolkozva dől az ágyára és a címen jár az esze. Egy óra múlva hírtelen felkiált.
- Na, ne! Ez most komoly? – lepődik meg és gondolkozva néz előre. – Először a Tropical Land… most meg a vacsora a Beika étteremben? Mindent helyre akar hozni… hiszen a parkban annak idején nem sikerült jól az esténk… aztán az étteremben sem… de vajon mit akarhat? – gondolkozik, majd sóhajtva magához öleli a macit és lehunyja a szemét.

Megjegyzések:
1. A Tropical Landi részt az animeből vettem, csak így most jól sikerült a randi.
2. Aztán a Beika éttermet is onnan vettem, csak nem tudtam úgy lefordítani, hiszen angolul úgy van, hogy: ,,Tonight at 8:00 in Beika Center Buildings observation restaurant?” És nem tudtam, hogy fordítani így maradt a Beika étterem.
3. Itt a maci amit Shinichi lőtt Rannak: http://www.gemklub.hu/images/30/3000002020_2.jpg